Roemheld-szindróma
Roemheld-szindróma, avagy minden mindennel összefügg – Ludwig Roemheld (1871-1938) német orvos, miközben a fejlődő mezőgazdasággal együtt járó fokozott kalóriabevitel szívre gyakorolt hatását kutatta, rájött, hogy igen fontos kapcsolat áll fenn a gyomor és a szív között, melyről könyveket is publikált, és tanították is az orvosoknak, de mára Németországon kívül ez a tudás gyakorlatilag feledésbe merült, és az orvosok nem lépnek tovább ebbe az irányba, amikor a szívpanaszok mögött nem található kardiológiai ok. Vannak, akik ezt a diagnózist elavultnak tartják. De azért érdemes végiggondolni:
A Roemheld doktorról elnevezett Roemheld-szindróma (más megnevezéssel Roemheld-Tecklenburg-Ceconi szindróma) egy gasztro-kardiális tünetegyüttes: emésztési zavarok miatt fokozott gyomor- és bélgáztartalom, felfúvódás keletkezik, ami a rekeszizmot felnyomja. A magasan álló rekeszizom pedig beszűkíti a helyet, nyomást gyakorol a szívre, és gátolhatja annak működését, aminek következménye lehet angina pectoris-hez hasonló állapot, légszomj, verejtékezés, szívdobogás, szívritmuszavar, vérnyomásesés.
A gyomor a közvetlen nyomáson túl hatást gyakorol a szívre a bolygóidegen, a váguszon keresztül is. A bolgyóideg (nervus vagus) az agytörzsből a hasba lefutó ideg, melyen keresztül a gyomor és szív kapcsolatba kerül.
A Roemheld-szindróma tüneteit rekeszizom-sérv is kiválthatja. Ilyenkor a gyomor egy része a rekeszizmon keresztül kiboltosul.
A Roemheld-szindróma esetén a gyors megoldás a böfögés, hogy a nyomás enyhüljön, esetleg szénsavas ital fogyasztása segítségével. A Valsava manőver is segíthet: amikor befogott orral és csukott szájjal próbálunk meg levegőt kifújni. Vagy még egyszerűbb: mintha tüsszenteni akarnánk, levegőt veszünk, és a fejet előrebuktatva kifújjuk a levegőt.
A bélgázról és a puffadásról, idézve dr. Gere Tibort: "Normális körülmények között az emésztés során a tápanyagok lebontása kapcsán lezajló erjedéses folyamatok közben 500-1200 ml bélgáz keletkezik. Ezek egy része a gyomorból a nyelőcsövön és a szájon át eltávozik(böfögés), másik része a végbélen keresztül ürül ki a béltraktusból. A felesleges levegő további hányada a bélfalon keresztül a vérbe jut, majd innen a tüdőbe és kilégzéssel távozik a szervezetből. Normális esetben a bélben legfeljebb 200 ml gáz marad vissza, túlnyomórészt a vastagbélben. Ennek a szélnek az eltávozása a legtöbb kultúrkörben elfogadott társadalmi szokások szerint társasági körben (különösen zárt helyiségben, de még az utcán is) illetlenségnek számít, a kellemetlen bomlástermékek szaga és a vele járó hanghatások következtében.
Ha mindezek ellenére mégis sok gáz marad vissza, az nyálkával körülvett buborékok formájában tárolódik és nem képes onnan eltávozni. Emiatt a bél felfúvódik, a bélfal megnyúlása pedig gyakran fájdalommal jár. Ez okozza a panaszokat a kellemetlen feszülést, az esetleges hascsikarást. Sőt ha a gázok nagy mennyiségben felszívódnak és a kilégzett levegővel távoznak, a puffadás állhat a kellemetlen szájszag hátterében is. Az orvostudomány ezt nevezi meteorizmusnak. Ha a dobszerűen felpuffadt has felfelé nyomja a rekeszizmot, a vállak irányába is kisugárzó szívfájdalmak, valamint félelemérzet jelentkezhet."
A puffadás kialakulásában számtalan tényező közrejátszhat: puffasztó ételek túlzott fogyasztása, szívószál használata, az elégtelen rágás, túl nagy vagy késői vacsora, stressz, pszichés háttér, ülőmunka, minimális testmozgás, kevés rost fogyasztása, a bélflóra egyensúlyának felborulása, laktózintolerancia, gluténérzékenység, érzékenység egyes élelmiszer adalékanyagokra, emésztőrendszeri betegségek (fekély, daganat, gyulladás, epe, hasnyálmirigy, máj problémák), kevés folyadék fogyasztása, rágógumizás.
A fenti okok egyúttal irányt mutatnak a megoldás felé. Például a rágás fontossága – számolja meg, hogy Ön hányszor rág meg egy falatot, mielőtt lenyelné. Az ideális az lenne, ha addig folytatná a rágást, amíg az étel a szájban folyékony péppé nem válik. Így megindulhat a széndhidrátok emésztése már a szájban, és az emésztési folyamat tökéletesebb lesz, ha a táplálék parányi részecskékként kerül a gyomorba. Ha nem így történik, akkor az emésztetlen étel a vastagbél felé továbbhaladva megerjed, és mérgező anyagokat termel.
A tápanyagok megfelelő lebontásában fontos szerepet játszanak az emésztőenzimek, melyekből az életkorral egyre kevesebb termelődik a szervezetben, és ezért előtérbe kerül a pótlásuk. A szervezet az élelmiszerekből is sok enzimhez jutna, de a főzés, sütés magas hőmérséklete tönkreteszi azokat. Ezért is fontos a nyers zöldségek, gyümölcsök rendszeres fogyasztása.
Dr.Hegyi Gabriella a Paramedica cikkében elemzi az enzimhiányokat, és enzimhiányra alapuló, négy hormonális testtípust különböztet meg: "Táplálékaink – a fehérjék, zsírok és szénhidrátok – megemésztését és hasznosítását is enzimek végzik. A lebontó enzimeket elsődlegesen a nyálmirigyek, a gyomor, hasnyálmirigy, vékonybél, máj-epe rendszer állítja elő, de a tápcsatornában lévő baktériumok is sok enzimet termelnek, ehhez adódnak a táplálékkal bevitt különféle lebontó enzimek. A növények és egyes baktériumok természetes állapotukban különösen gazdagok emésztő enzimekben, melyek közt jó néhány olyan is van, amit a szervezet nem képes előállítani. A modern kor táplálkozási szokásai miatt a táplálék egy része emésztetlen, vagy csak részben emésztett állapotban kerül a vastagbélbe, ahol a bakteriális tevékenység során a szervezetre káros molekulák keletkeznek.
Enzimek fogyasztásával elősegíthetjük a tökéletes emésztést, ezáltal a bélrendszerben kevesebb toxikus anyag képződik, csökkennek az emésztési panaszok. A növényi alapanyagú enzim-kiegészítők legnagyobb mennyiségben a következő enzimeket tartalmazzák: amiláz (szénhidrátok bontása), proteáz (fehérjék bontása) és lipáz (zsírok emésztése). Különleges összetevőik lehetnek még: celluláz, laktáz, maltáz, inver-táz, bromelain és papain enzim.
Tekintsük át, milyen tüneteket okoz fenti három enzim hiánya!
Amylase hiány (szénhidrátok bontásának zavara): bőrrepedések, kiütések, alacsony vércukorszint, a hangulati élet zavarai, depresszió, allergiák, PSM szindróma (menstruáció előtti panaszok), hirtelen jelentkező kipirulás, fáradékonyság, hideg kezek és lábak, nyaki és válltáji fájdalmak, gyulladásra való hajlam.
Protease hiány (fehérjebontás zavara): deréktáji gyengeség, fájdalom, gombás fertőzések, székrekedésre való hajlam, magasabb vérnyomás, alvászavarok, hallászavarok, fogíny betegségek, gingivitis, parazitás betegségekre való hajlam.
Lipase hiány (zsíranyagcsere zavara): fájós lábak, ízületi panaszok, hólyagproblémák, incontinencia, szívpanaszok, pattanásos, gyulladásos bőr, epehólyag zavarok, epekövesség, székrekedés vagy hasmenés, szénanátha, prosztata panaszok, pikkelysömör.
A kutatások eredményeképpen, ma már ismert az a négy alapvető testtípus, amely szoros kapcsolatban áll bizonyos enzimek hiányával.
Milyen az Ön testtípusa? – A szakirodalomban a különböző testtípusokat a mögöttük álló hormonális háttérrel jellemezhetjük. Ha az alább következő 4 fő típus jellegzetességeiből legalább 6 jellemzőt találunk magunkra vonatkozóan, valószínűleg oda tartozunk.
I. Para – Az első kategóriába a pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy alapú hormonális testtípusúak tartoznak. Hajlamosak a hízásra, a felesleg egyenletes, testszerte rakódik le. A túlsúly megmutatkozik az arcon, háton és az ujjakon is. Folyamatosan igénylik a szénhidrát-utánpótlást, az édességeket, tésztaféléket, emellett erősen sózzák ételeiket. Hajlamosak az allergiára, fáradtságra, alacsony vérnyomásra és vércukorszintre, ezért gyakran hidegek a végtagjaik. Hangulatuk változékony, könnyen esnek depresszióba, vagy más mentális betegségekbe. Fogyni a sok szénhidrát elhagyásával tudnak, különösen figyelniük kell a normál inzulinszint fenntartására. E típusra leginkább az amylase enzim hiánya jellemző, mely a keményítő bontását végzi.
II. Oestro – A nemi mirigy alapú hormonális testtípusúak tartoznak ide. Túlsúlynál a felesleg a has, derék, combok területén rakódik le. Hajlamosak az emésztési zavarokra, bélproblémákra, cukorbetegségre, hormonális zavarokra, bőrbetegségekre, cisztákra, vese gondokra. Kedvelik a fűszeres, gazdag ízvilágú ételeket, s mellé a testes borokat, tömény alkoholos italokat. Étrendjük megnehezíti a fogyást, ezért érdemes alacsonyabb zsírtartalmú, több szénhidrátot tartalmazó ételt, illetve zöldséget, salátát fogyasztaniuk. E típus folyamatos lipase enzimhiánnyal küzd, mivel a zsírok nem emésztődnek tökéletesen a bevitt nagy mennyiség miatt.
III. Supra – A mellékvese mirigy alapú hormonális testtípusúak tartoznak ide. Deréktáji és egyéb gerincpanaszai lehetnek, hízáskor pedig a felsőtestére rakódik a zsír. Hajlamos a magas vérnyomásra, szív- és érrendszeri betegségre, székrekedésre, emésztési panaszokra, bélbetegségekre. Kedveli a sós és húsos ételeket, mert átlag feletti fehérjeigénye van a szervezetének. Érdemes előnybe részesítenie a fehér húsokat, de kevesebb sóval, több zöldséggel, gyümölccsel fogyasztva. Folyamatos protease enzim hiányban szenved, amely pótlásával a gyakori puffadás és büfögés elmúlik. Túlsúly esetén az enzimhiány még kifejezettebb lehet. Ideális számára a vegetáriánus étrend a természetes enzimterápiával együtt, mely a típusra jellemző fájdalomszindrómákat és feszülő, merev izomzatot is oldja.
IV. Neuro – Az utolsó kategóriába az agyalapi mirigy alapú hormonális testtípusúak tartoznak. Túlsúly esetén az egész testre hízik, babaszerűen. Testalkata éretlen, koránál mindig fiatalabbnak néz ki, későn érő típus. Hajlamos a bél- és székrekedéses problémákra, emésztési zavarai már korán jelentkeznek. Kedveli a tejtermékeket, de fogyasztásukat más fehérje- és proteindús ételekkel, zöldségekkel érdemes helyettesítenie, mivel e típust kiemelkedő lactose enzimhiány jellemzi. Emellett elegendő lipase enzimre is szükségük van a tejtermékek zsírjainak bontásához. Ugyancsak problémát jelent számukra a rostok emésztése, melyek cellulózban gazdagok, s lebontásukhoz cellulase enzim szükséges.
Ez utóbbi típus a legkomplexebb az összes között: hormonális és endokrin rendszerét már kezdettől fogva elégtelenség jellemzi. A nyálkatermelés sok problémát, főleg allergiás panaszokat okoz. Felnőttként kevés ráfordítással tartani tudja optimális súlyát, nem hízik el, ennek ellenére nagyon fontos számukra a testmozgás és a változatos étrend.
Panaszok esetén, a legtöbb ember orvoshoz fordul. Az allopátiás orvoslás gyakran csak a tüneteket kezeli és nem a gyökerekhez ás le, így a panaszok újra és újra visszatérnek – nem beszélve az alkalmazott gyógyszerek mellékhatásairól. Ma már tudjuk, hogy számos gyógyszerünk enzim-inhibitor, azaz blokkolni képes az enzimek munkáját. Ezek tovább növelik szervezetünkben az enzimkészlet hiányát, a panaszokat folyamatossá téve.
Enzimdús ételek fogyasztásával és emésztőenzimek szedésével javulhat a tápanyagok felszívódása és hasznosítása, így az étkezések után csökkenhet a rossz közérzet, a teltségérzés, a gyomortartalom gyorsabban ürülhet, mérséklődhet a gázképződés, a székletürítés pedig szabályosabbá válhat. A jövőben az enzimek terápiás alkalmazása hasonló lesz, mint a gyógyszereké, sőt egyes esetekben ki is válthatja majd azokat."